Az ELTE-n 2009 óta külön kurzus keretében oktatjuk a modern, Tóth-féle hidrogeológiai szemléletet és az azóta született új eredményeket, az elméleti és a gyakorlati alkalmazás módjait egyaránt. Mindezeket Földtudományi Bsc. , Környezettan Bsc., osztatlan Földrajz tanári és Geológia Msc. szakokon, illetve a Környezettudományi és Földtudományi Doktori iskolák kurzusainak keretében.
Alábbiakban egy rövid összefoglalást nyújtunk erről. A kurzusok Tóth József “Gravitational Systems of Groundwater Flow: Theory, Evaluation, Utilization” című könyvén alapszanak.
A regionális vízáramlás elmélete
“… Félévszázados elméleti és kísérleti kutatás, valamint gyakorlati alkalmazások révén tudjuk, hogy a kőzetváz hidraulikusan folytonos közegként viselkedik, ezáltal lehetővé téve a formációkon keresztül történő hierarchikusan fészkelt gravitáció-vezérelte áramlási rendszerek kialakulását.”
Az így kialakult áramlási rendszerek földtani hatótényezők, ennek megfelelően mindenütt, egyidejűleg előfordulnak a földkéregben (annak mélyebb zónáiban is). Az egyes áramlási rendszerek meghatározzák a természetes hidrológiai, fizikai, kémiai, hőmérsékleti, botanikai, biológiai stb. körülményeket és jelenségeket beáramlási területüktől az átáramlási zónán át egészen a kiáramlásukig. Ezáltal számos földtani folyamat meghatározói, a különböző felszínalatti vízhez kapcsolódó diszciplinák központi elemei az áramlási rendszerek. Mondhatjuk azt, hogy a modern hidrogeológia koncepciójának magját képezik. Éppen ezért az alapkoncepció tovább bővíthető, ahogy azt láthatjuk az új, felszínalatti vízhez köthető tudományágak (távérzékelési hidrogeológia, tereprendezés, felszínalatti vizek ökológiája) létrejöttének példáján is.
Ebben a fejlődésben a hidrogeológus felelőssége a hidrogeológia bevezetése és alkalmazása az újonnan alakult tudományterületekben.
Azaz a hidrogeológus feladata, hogy felmérje és megértse a hidrogeológia szerepét ezekben a tudományágakban, ugyanis más tudományterületek szakértői nem feltétlenül vannak annak tudatában, hogy mit is kínálhat nekik a hidrogeológia! (Tóth 2011 nyomán)
|
|
 |
|
|
|
Egységmedence hidraulikai paraméterei
Az egységmedence áramképe alapján három eltérő hidraulikai rezsimet különíthetünk el: beáramlási (R), átáramlási (M) és kiáramlási (D). Ezek a rezsimek rendre a topográfiai magaslatok, köztes területek és topográfiai mélypontok környékén találhatók. Az áramlások döntően rendre lefelé, laterálisan és felfelé történnek. Az áramlási intenzitás a mélységgel csökken. A medence aljzati peremeinél kvázi stagnáló állapotok alakulnak ki (Tóth 2009).
 |
 |
Felszínalatti víz mint földtani hatótényező
Paint Pots hideg vízű forráscsoportjánál számos apró medencébe érkezik a vasgazdag víz, mely narancs-vörösre festi a földfelszínt. A Paint Pots volt az okker festőanyag fő forrása a XX. század hajnalán.
A képen látható tó sós felszínalatti víz által táplált, ennek eredményeképp zonális vegetáció és sókiválás figyelhető meg a tó környezetében.
Talajfolyósodás akkor alakul ki, amikor az üledék tömegét a felfelé áramló víz ellensúlyozza. A megnövekedett pórusnyomás miatt az effektív feszültség lecsökken, ez pedig a talaj folyósodásához vezet. Általában homokos összletnél fordul elő, melynek nagy az agyagtartalma.
Az egyes hidraulikai rezsimek sajátosságainak megfelelően a kiáramlási területeken a vízszint sekélyen helyezkedik el, sőt egyes esetekben a felszín fölé is emelkedhet, úgy ahogy ezt az Alföld példáján láthatjuk. Az artézi viszonyok miatt a kút csövezése 17 méterrel a felszín fölé emelkedik.
Olajhidrogeológia
A felszínalatti víz földtani hatótényezőként mobilizálja, szállítja és felhalmozza a szénhidrogént, azaz a szénhidrogén-felhalmozódás egész egyszerűen az áramló felszínalatti víz eredményeként kezelhető. Ennek következményeképp az 1980-as években új tudományterület született a hidrogeológiát és a szénhidrogén-földtant összekapcsolva: az olajhidrogeológia, amely a szénhidrogén-kutatásban és medenceanalízisben alkalmazott hidrogeológiai módszerek tudománya. Két alapvető tényen alapszik: egyrészt a fluidumok (víz, olaj, gáz) együtt áramlanak a felszín alatt s különbség csak az áramlási irányukban figyelhető meg eltérő sűrűségüknek köszönhetően; másrészt a gravitáció-vezérelte regionális áramlások medenceléptékű áramképet és a fluidumdinamikai paraméterek lokális különbségeit eredményezi, ezek pedig indikátorként kezelhetők. Következésképp az olajhidrogeológia kezelni tudja a hidraulikai és hidrodinamikai szénhidrogén-csapdákat, a felszínközeli geokémiai anomáliákat (ún. geokémiai kémény), melyek kutatása és értelmezése hatékonyan hozzájárulhat a hagyományos szénhidrogén-kutatáshoz.
Földrajz tanítás módszertana
A modern hidrogeológia összefüggéseinek megjelenítése a közoktatásban a Professzúra számára fontos feladat. A Professzúra munkatársai a középiskolai földrajz könyv szerzőinek felkérésére, részt vettek a felszínalatti vizekkel kapcsolatos fejezet megalkotásában. Így a középiskolás diákok, már a modern hidrogeológiai szemléletet tanulhatják a földrajz oktatás keretein belül. Az új földrajzkönyvbe javasolt tananyag az alábbi linken érhető el.
A 2018-as tanévtől kezdve az ELTE végzős földrajztanár szakos hallgatóinak a Professzúra munkatársai előadást illetve gyakorlatot tartottak a felszínalatti vizekről. E képzés keretében a hallgatók olyan tudást sajátíthattak el, melynek birtokában könnyebben át tudják adni a modern hidrogeológiai alapvető összefüggéseit a jövő nemzedéknek. A gyakorlatok során könnyen elkészíthető kísérleteket láthattak és vehettek részt azok összeállításában, melyekkel a fiatalabb korosztály számára is látványossá lehet tenni a felszín alatt lejátszódó folyamatokat (a kísérletek megértését segítő előadás anyaga itt érhető el). Emellett a hallgatók terepi kiránduláson is részt vehettek, ahol a Gellért-hegy térségében található termálvizekkel és forrásokkal ismerkedhettek meg (a terepi kirándulás megértését segítő előadás anyaga itt érhető el).